Vadra indulnál rohanva,
Űzve árkon-bokron át,
Mezők hűs terein hajtva
Disznók dühös rokonát.
Konok harcban vennéd éltét,
Lüktetően forró vérét:
Farkas lennél akkor újrán,
Bőrébe-lelkébe bújván.
S abban nem tudván maradni,
Kezdenéd nyomod kutatni,
Vissza-haza, gazda kézbe,
Szép udvarnak közepébe,
Hogy aztán elnyúlva-telve,
Mély álomba szenderedve
Élhesd újra vad zsákmányod
Zsíros-édes illatát…
… ezt szeretnéd, kiskutyám…