– Elnézést a zavarásért…
– Igen?
– Szenvedés, igazságtalanság és pusztulás nélküli életet keresek. Nincs ilyen véletlenül?
– Nincs kérem.
– … és simán csak pusztulás nélküli?
– Olyan sincs. Már az is csoda, hogy egyáltalán van élet.
– Úgy érti, hogy csak ez az egy van?
– Igen. Nincs másik. Kérem itt nem lehet válogatni!
– De ebben az életben emberek halnak meg! Egyszerűen elpusztulnak, eltűnnek a föld színéről… Sőt, valójában végül minden ember meghal… Elpusztulnak az állatok, a fák… Hát micsoda dolog ez?
– De kérem, ez nem egy bolt! … ahol kedvére válogathat… Hallatlan!
– Elnézést… de nem csak magam miatt kérdem. Tudja nem is az fáj, hogy én is…, hanem inkább a tudat, hogy minden, ami most körülvesz minket, az elpusztul egyszer. A szeretteink is…, no látja, már könnyezem…
– Ön igen makacs. Kérem értse meg, hogy nincs másik élet! Annak is nagyon örülhetünk, hogy ez az egy van. A másik megoldás, hogy ez sincs. Vagy az kellene önnek? A nagy nihil? Érti már végre…?
– Igen, tehát nincs másik… csak ez a pusztulós fajta van…
– Hát igen. Így is lehet mondani.
– Azért nagyon köszönöm a tájékoztatást! … és még egyszer elnézést a zavarásért…
– Kérem, nem történt semmi.