Könnyen emészthető, egyszerű: szép leírás egy, a mi, európai kultúrkörünkben kevéssé ismert helyszínről és korszakról. Nebraska, a „vörös préri”, a bevándorló – jórészt szegény, és szerencsétlen – csehek, norvégok, oroszok létküzdelmeinek színtere. Az írónő egy jólelkű kisfiú szemével indítja a láttatást, és egy fiatalember értelmével, nagyon pozitív, támogató lélekgazdagságával zárja.
A férfias megjelenésű Cather nemi irányultsága persze nem kétséges, de vonzalma a tiszta női szív felé a regényben nagyonis légies, szép és üde, minden egyéb következménytől mentes, idealizált, meseszerűen éteri. Jó illatú. Megértő. Ragaszkodó. Értelmes. Az írónő alább mellékelt, kiváló minőségű fotóját is kevéssé a férfiasság (bár fiatalon viselt ő tüsihajat is), sokkal inkább ez a határozott, de elfogadó értelem uralja.
Cather ma az amerikai irodalom klasszikusa, odaát tananyag (mint ahogyan ő is irodalmat tanított), Pulitzer díja magától értetődő volt, Nebraskában prériterületet neveztek el róla (családi fészkük közelében), valamint divatos kutatási téma az egyetemek irodalmi tanszékein. … és mindezek mellett már életében is megbecsülték.
Nem ad „mélységi benyomást”, drámák előfordulnak a regényben, de azok sem harsányan, inkább csak csendes tragédiájukba hulltan vonulnak el a szemünk előtt. „Az én Antóniám” az irodalomban ritkán felbukkanó színtér miatt valamennyire mégis emlékezetes marad.
Az írói mód egyszerű, de nagyszerű volta az eredeti angolban különös gördülékenységgel élhető át. Ezért zárásul szerepeljen itt egy részlet az Antóniából, a föld és az élet szeretetéről, a villanásnyi boldogságról, valamint a vele és benne feloldódó ellentétpárjáról, a halálról, Willa Cather eredeti szavaival:
„The earth was warm under me, and warm as I crumbled it through my fingers … I kept as still as I could. Nothing happened. I did not expect anything to happen. I was something that lay under the sun and felt it, like the pumpkins, and I did not want to be anything more. I was entirely happy. Perhaps we feel like that when we die and become a part of something entire, whether it is sun and air, or goodness and knowledge. At any rate, that is happiness; to be dissolved into something complete and great. When it comes to one, it comes as naturally as sleep.”
