– És megbocsátott?
– Meg. Harmadszorra. Már nem volt elég a virág, meg a csoki. Bort is vettem. Márkásat. Na úgy, nagy nehezen. Teljesen bepörgette magát, hogy így meg úgy…, nekem ő már semmit sem jelent, aztán kétszer hiába kértem, hogy bocsásson meg, azt mondta oké, de közben fenét… olyankor úgy beszél, mintha lenne még ott valaki… Aztán kb. másfél hét után szerintem úgy döntött, hogy megbocsát. Én nem tudom mitől, de amikor harmadjára kértem, akkor már előtte napokkal szerintem eldöntötte. Csak élvezte hogy vergődök még pár napot.
– De min sértődött meg?
– Huh, hát ez már régebben volt…, két-három hónapja. Várj csak… akkor volt amikor…, ja, nem… Hogy pont mi volt az? Talán egy szó…, már nem tudom… Nem emlékszem már pontosan, hogy min sértődött meg…, tényleg nem emlékszem. Passz…