Heródes dala magával ragadó jelenség. Az egész film amatőr benyomást kelt, mely minősítést csak részben igazol az alkotók eredeti, werkfilmes stílusú láttatási szándéka. Filmként, történetként, forgatókönyvként gyenge – atmoszférájában, érzelmi hatásában azonban jelentős erőt sugároz a Jesus Christ superstar. Ahhoz azonban keveset, hogy kritikát írjak róla… 🙂
Heródes dala – és elsősorban annak tánckari produkciója – azonban más. Az általam nem sokra becsült zenei anyag szerzője, Webber már a rockopera első, csak lemezen kiadott változatában is kakukktojásként tüntette fel Heródes dalát. A szám nyilvánvalóan összeollózott (khm… „művek jól meghatározható köre által ihletett”…) volta nem kétséges. Az öszvér domináns allélja valamiféle frivol kuplé lehetett, amiből merítve Webber eredetileg Rita Pavone számára írt dalt (Try it and see címen). Viszont ezt a pajzán hangulatú, kabarékból és kocsmákból eredeztethető dalt felhasználni a rockoperában, ennek révén Heródest nagyhatalmú és veszélyes bohócként szerepeltetni, nos, ez dícséretesen egyedi ötlet…
Rob Iscove a következő név, akit meg kell említeni. Ő volt a szupersztár táncainak koreográfusa. Heródes dalához is ő válogatta a szereplőket. Különleges állapot jött létre ott, az izraeli sivatagban, amikor a mozdulatok furcsaságában teljes szabadságot élvező Iscove betanította a táncosokat.
Egyrészt a mozdulatok kedvesek-bájosak-szemtelenek-izgalmasak és szabadok!
Másrészt a táncosok profik – de emberek, akik nem gépekként teljesítettek, hanem saját testük és kedvük szerint! Magyarán mindenki egyforma profizmussal, mégis a legkülönfélébben adta elő – ugyanazt.
Heródes dalának teljes tánckari mozdulattömege számomra a profizmus és az egyén szabadságának megvalósulása. Kimelkedő pillanat – az egész jelenet! Amikor a zongora tetejéről az oldalról vett totálképben leugrik az afroamerikai (áldozzunk a diszkrimináció-mentesség oltárán) lányka, és balettbe illő puppet-mozgással oda ugrabugrál-szalad a sor első traktusába…, és pontosan, ütemre odaér…, vagy amikor a jelenet végefelé, a vállakat összefogva mindenki szélesen, nagyot lép előre – észrevetted-e a többletmozdulatot, a dobbantást, ami inkább mintha a földnek megnyomása lenne? A jelenet tele van ilyen igényes apróságokkal, amiket több-kevesebb sikerrel hajtanak végre – ezzel igazolva a fent említett test és kedv szerinti felszabadultságot. … és ne feledkezzünk meg a táncosok színészi teljesítményének, arcjátékának amatőr, esetlen bájáról sem…!
Külön izgalom forrása a felvétel időpontja. A szüleink fiatalkora! Nyilván más, akkor még élesen különvált kultúra szülötte a szupersztár, de ugyanaz a nap sütött a Kárpát-medencében is, ami itt, a HD remake videó gyönyörű fényeiben a táncosokat izzasztja…