Az Igazi Szerelem.
Ez a film (és az alapgondolat) nem másról, csak erről szól. Nem csodálkozom azon, hogy a legtöbben ezt nem veszik észre, mert sajnos nagyon kevés ember tudja, hogy milyen A Szerelem. A legtöbb párkapcsolat a sima férfi-nő vonzalom személyre lebontott változata (természetesen gigantikus önbecsapások révén „abszolút egyedinek, a legnagyobb szerelemnek” hazudva – amely téves ideáról az évek szokták lemosni a szerencse érzetének mázát). A szerelmet, a szerelem tárgyának megtalálását ugyanis sokan a szerencse kérdésének tartják. És az emberek egyik legfőbb törekvése, hogy szerencsésnek érezzék magukat, az életüket. Ezért hiszik el ezer esetből kilencszázkilencvenkilencszer, hogy szerelmesek, holott csak a fent vázolt alap férfi-nő kapcsolat elmélyített változatának kivárásához volt türelmük. Olyan ez, mint a filmben a nővér és a tűzszerész srác – egyébként nagyon szimpatikus, bár vélhetően sokféle motivációs bázison (a háborús traumából, elviselhetetlen stresszhelyzetekből és a magányból való menekvésen) nyugvó – kapcsolata. Szép, persze hogy szép, de nem a szerelem a lényeg, hanem a vonzódás sok egyéb „haszna”. 12 egy tucat. Ebből születnek a gyerekek, ezekből születünk a legtöbben.
Aztán van, hogy valami olyan történik, ami a természet és az ember csodája. Nagyon ritkán (talán ezer párkapcsolatból 1 esetében). Az angol beteg története ezt az érzést próbálja bemutatni.
Aki volt már ennek az érzésnek a birtokában (jó ez a kétértelmű birtokviszony a magyarban), az pontosan érzi, hogy mennyire valós, hiteles, helyénvaló és megrendítő a céltalan afrikakutató és a céltalan köztisztviselőfeleség nagyonis nem szándékolt egymásratalálása. Tökéletesek a két ember közötti kezdővillongások a sivatagban, a sivatagi szelek magyarázata az elzárt autósfülkében pedig már-már zseniális (az író és a két színész részéről is – azok az ujjmozdulatok a szélvédőn … 🙂 ) és tökéletes a csúcspont is, a további ideges civódás, a vágy úttörése és a legszebb a vég… Jó film, csak ehhez tudni kell már valamit az Életről…
(alább egy forgatási szünetben készült fotón látható a két főszereplő – Kristin Scott Thomas és Ralph Fiennes – valamint a rendező, Anthony Minghella. A három mosolyból legalább egy őszintének tűnik. Vajon melyik?)
