Tyimofej Sztyepanics napja jól indult. Az éjjel keleti szél lengedezett, ami mindig meleget hoz… Tyimofej Sztyepanics letörölte az ablakról a párát, és örömmel vegyes izgalommal kereste az ablakkeretre erősített külső hőmérőn a higanyszál végét… Amikor megtalálta, gondosan ellenőrizte, hogy nem fedte-e be a zúzmara a kék csíkot, mert emiatt már többször érte az a kellemetlen meglepetés, hogy bentről tévesen ítélte meg az időjárást. De most Tyimofej Sztyepanics szeme felcsillant, és elégedett, jóleső melegség járta át az egész testét …, valóban, mintegy 20 fokot emelkedett a hőmérséklet! Mínusz 42-ről, mínusz 23-ra!
Tyimofej Sztyepanics vidáman öntötte a vizet a szamovárba, és magában mosolyogva, dörmögő basszushangján dudorászni kezdett:
„Páska lelkem, engedj be!
Ketten leszünk, én, meg te…”