Fülbemászó, hovatovább a fejből kiverhetetlen dallamok, hangzások, zenei megoldások, ötletek. Mindez átgondoltan, okosan, nagyobb műfolyamba szerkesztetten… fanyalgóknak (jelen sorok írójával az élen) kicsit populáris, egyszerű, „iskolamesteres” (a trendtől való meredek eltérést jól mutatja, hogy az igazi hozzáértők Haydn-t nevezik iskolamesternek). No igen, és Mozart zenéi mindig túlmagyarázottak, mármint az utókor magyarázói által. Ő csak írta, ami belőle kijött, kiáradt… Egyetlen szerény megkötéssel: tudatosan tört a népszerűségre, szinte vulgáris itt a gondolat, de igaz: valamiből meg kellett élnie. Így gonddal kellett figyelni az emészthetőségre, az elfogadhatóságra, arra, hogy a zenéje kedves, kellemes, megragadó, vonzó legyen az egyszerű, képzetlen hallgató számára is.
Amikor Bach (a nagy kontraszt…) egy jelentős kántori pozícióba „felvételizett”, még az élelmezéséről is döntési joggal bíró tanácsnokok előtt sem tudta populáris köntösbe bújtatni zenei gondolatait: a felvételi záródarabjául saját orgonadarabját játszotta. A tanácsnokok szerint ez nem orgonálás, hanem „égzengés és földindulás” volt. Ja igen, Bach persze megbukott a felvételin. A tanács sajnos nem tudta megszerezni a szerintük legnagyobb nevet (akkor talán Telemann volt minden nagyváros „kántor álma”), így a második legnépszerűbb zenészt vették fel – aki véleményük szerint „még mindig sokkal jobb választás volt, mint Bach”…
Mozart nem bukott meg sehol. Ennek ellenére, és a népszerűség oltárán felvonultatott tömeges áldozathozatalai dacára, íme, alázattal kell kimondanunk: zseni volt őkelme is.
A Figaró házasságának nyitánya milyen is? Mint egy mesteri szabályossággal metszett, halványan átlátszó citromszeletke a finom, mélybarna, kihűlt tea poharának szélére tűzve, amelyet nagy teraszunk délnyugati oldalán, a lemenő nap fényében tartunk magunk elé… Csupa ötlet, ragyogás, hemzsegőn végtelen játékok sora, apróságok, tündérmesék egy-egy rövid futamba tömörítve (de a zsúfoltság érzését messze elkerülve). Repkedő csapongás – könnyű, de nagyonis tudatos szerkesztésben egybefogva. Zseniális, na! Ájulnivaló… 🙂
Mozart! Sok kicsiny játékod ránk fecsérelt darabjait és egészét: köszönjük!