– Jó napot kívánok, elnézést a zavarásért, csak azt szeretném megkérdezni, hogy szegényeknek való tea van-e…
– Hogy érti ezt kérem?
– Tehát olyan nagyobb kiszerelésű tea… Legalább 100 filtert tartalmazóra gondoltam.
– Hát… van, igen. Ott van, látja?
– De hisz ez kétezer-ötszáz forint! Én szegényeknek valót keresek. Maximum negyven forintot tudok rá szánni.
– Negyvenért nincs tea. Húsz filteres sincs ennyiért.
– Szegényeknek nem árulnak teát?
– Hát… így, kifejezetten szegényeknek nincsen tea.
– Értem. Köszönöm! … esetleg szegényeknek való tarját nem tartanak?
– Ezt hogy érti?
– Ötven forintom van rá. Ennyiért keresek tarját.
– Hát…, sajnos a minimum nálunk húsáruból két szelet. De az sokkal több lenne ötven forintnál.
– Akkor gondolom szegényeknek való kenyér sincs… Úgy harminc forint körül…
– Nem kérem, kenyeret nem darabolunk, de az különben is nagyon kis darab lenne…
– Értem. Köszönöm a segítséget!
– Kérem. Igazán nincs mit.