– Apa, mi lesz, majd ha meghalsz?
– Velem?
– Hogy leszünk együtt?
– Én mindig veled leszek.
– De hogy?
– Majd meglátod. Ott leszek veled, mert szeretlek és te is szeretsz…
– De nagyon rossz lesz, ha eltűnsz.
– Ne félj, mert a végén megint együtt leszünk. Valamiképpen én ezt hiszem. Ha meghalok, az rossz lesz, mert nem találkozhatunk, ahogy addig. De ha majd te is idős leszel, egy világba kerülsz velem, és megint találkozunk.
– Hol leszünk együtt?
– Ott mindenki ahhoz van közel, akit a legjobban szeretett. Te anyuhoz és hozzám leszel mindig közel, meg azokhoz, akiket még rajtunk kívül is szerettél, feltéve, hogy ők is szerettek téged… Szerintem ez így lesz. Ezért nem aggódom, és te se aggódj!
– Csupa idős néni és bácsi lesz ott?
– Ez egyáltalán nem fog számítani. Csak az, hogy együtt vagyunk ismét.
– A Tücsi kutyust is nagyon szeretem. Ő is ott lesz?
– Igen, ő is.
– Amíg te ott leszel, én meg itt, addig lesz csak rossz? Utána megint jó lesz?
– Igen. Én így gondolom.
– És majd ott meddig lesz jó?
– Örökre. Örökre jó lesz.