A népirtás technikai lebonyolítása.
Emberek tömeges legyilkolása – mint szakmai kérdés.
Logisztikai probléma.
Előtte. … és utána.
Hatékony eszköz felkutatása az élet elvételének tárgykörében.
Mennyiségi problémák.
Csípős, harapós, de mindig intelligens és fejlődésre kész kapcsolat a társminisztériumok, hatóságok, a folyamatban résztvevő minden szervezet között.
Hatékony kormányzati technikák.
A felsőbbrendűség biztos tudata.
A hatalom biztos tudata.
Célratörő szakmaiság.
Bajtársiasság.
Büszkeség.
Elitizmus.
Látszólag.
Valójában kéjelgés az emberek milliói élete fölött való rendelkezés hatalmi mámorában. Éretlen, eltorzult világ.
Defektes emberek (helyenként testileg is látható formában) kicsinyes és felfoghatatlanul gonosz bosszúja a világ ellen.
A film a jegyzőkönyvek pontos felmondása révén hátborzongatóan valódi. És éppen a valódisága miatt nem nevezhetjük élménynek. Ha nevezhetnénk, akkor lebilincselőnek, percnyi nézői kihagyást sem engedőnek neveznénk. De nem tehetjük, mert megtörtént, sőt, pontosan, halálpontosan így történt meg.
A fotón egy mellékszereplő, a titkári feladatokat ellátó tisztet megszemélyesítő színész látható. Az alakítás az ő esetében is rendkívül hiteles. A tekintete figyelemről, és magas szintű motiváltságról árulkodik. Az általa megformált titkár emellett pontos, következetes és céltudatos. Bizalmi állásához méltón magasan iskolázott. De ez megfér azzal, hogy a szolgaiság fokozatainak legfelső polcát már elhagyta. Felfelé. Esetében a parancsok maradéktalan teljesítése nem lehet kérdéses. Munkáját értelmes javaslatokkal, hatáskörében észszerű, önálló döntésekkel kiegészítve végzi. Ma úgy mondanánk: kiváló menedzser. Akkor és ott, ő és a hozzá hasonló szerepvállalók a náci hatalmi gépezet fontos és emellett tipikus tagjai voltak, akik végül a téboly építőköveivé váltak. Defektes főnökeik dolgait nemcsak elnézték, de a fent említett kiemelkedő színvonalú menedzseri szolgálatukkal meg is valósították. Ha ez a réteg nincs, végrehajtás sincs. Megmarad eltorzult lelkiségű lázálomnak. De a vezérek megtalálták, vagy inkább létrehozták ezt a réteget. Mert ha nem ez a titkár a titkár, akkor hosszú mögötte a jelentkező lelkesek sora…, hiszen a pozíció a kivételezettek közé emelte őket. Akinek nem egy gyári irodán kell napi 8 és fél órát robotolnia, zuhanva inflálódó fizetés mellett, hanem egy tóparti luxusvillában ülhet, és hallhatja a milliók sorsáról döntést hozók hangját, élőben, személyesen. Láthatja őket, a „nagy neveket”, percről-percre megbizonyosodhat lángelméjük igazságáról, és szolgálhatja őket.
Hogy ők is „defektesek” lettek volna? Nagy kérdés, mert ez a masszív közép-felső réteg töltötte be az őrültség és annak aktualizálása közötti űrt. Talán ha ők nincsenek, ha nem ennyire szervilisek, vagy ha ők azt mondják, hogy: „- Uraim! Ennyi elég!”, akkor lehet, hogy megáll a gépezet…, … és nem halnak meg emberek milliói.