Kellemetlen élmény.
A legnagyobb probléma az alapvetéssel, a forgatókönyvvel van. Jankovics zömmel szó szerint igyekezett képpé formálni Arany szövegét. Ez a forgatókönyvírói munka lényegi kikerülése. Megrajzolom, amit megírtak. Kész.
Ráadásul mindezt hibásan, több ponton tévesen.
Tényleg azt gondolta, hogy a „könnyedén forgatja, mint csekély botocskát véginél ragadja…” azt jelenti, hogy Toldi Arany szerint nekiállt a feje fölött pörgetni a fát? A „könnyedén forgatja” nem arról szól, hogy mazsorett bemutatót adott elő a pusztában, hanem a nép nyelvén annyit tesz, hogy könnyen felveszi, könnyen kezeli az eszközt… Ebben épp az az izgalmas, hogy az illető nem produkálja magát, hanem egyetlen mozdulatából látni, hogy hatalmas fizikai ereje van. Aki dolgozott már fizikai munkát az átlagnál jóval erősebb emberrel, az tudja, hogy miről van szó… Arany gondolatát Jankovics egy cirkuszi bemutatóval teszi semmissé.
De ugyanígy durva hiba a „… kútágas hórihorgas gémmel…” részt úgy értelmezni, mintha egy madár (gém) nézne a kút mélyébe, és „kémelné a vizet”! Poénka akart talán lenni, de rendkívül „halavány”, emellett félrevezető… A gém, a gémes kút alkotórészeként Arany zseniális megszemélyesítése, amivel életet ad egy darab fának. Jankovics ezt is lenullázza. Fogta Arany zseniális gondolatát, és kidobta. Helyébe pedig egy óvodás szintű szójátékot tett. … és innentől ne csodálkozzunk, ha a gyerekek komolyan veszik, hogy Arany valóban egy szürke gémről írt…
Az a baj, hogy a rajzfilm teljes hosszában ugyanilyen félreértések, darabosan részletes, képregény-szerű, primitív „történés-megrajzolások” uralkodnak. A „poénok” – köztük a filmet pénzelők arcának belerajzolása a produkcióba – szánalmasak.
Arany János belerángatása a filmbe, ráadásul mai újgazdag ifjak felzselézett hajával ékesítve, szintén ebbe a sorba tartozó probléma.
Meg kell említeni a beszélő súlytalanságát is. Nemcsak az a baj, hogy sokkal mélyebb hangfekvésű, és a hangokat nem túlejtő (Széles „á” helyett mondott „aá”-i egy idő után szinte fájdalmasak), színészt kellett volna választani, mert itt bizony a hangsúlyokkal is komoly problémák vannak. Természetfilmben, prózát olvasva akár szép is lehet ez a beszédmód, de az irodalmi szövegben érteni kell a hangsúlyos szavak megtalálásának művészetét. A nagy színészek munkássága nagyrészt erről szólt.
Jankovics Marcellnek sajnos már nem mondhatjuk el – elmondjuk hát mindenkinek: a fotelben való hátradőlés sohasem lehet alkotói attitűd. Az agyonbecsülés hájjal kenegetett állapotában sem.
Ez a képregénnyé silányított Toldi adaptáció távolról sem közelíti Arany elmélyültségét, ezer színnel festett gondolati, emberi cselekményét. Azt a széles természeti-történelmi-népnyelvi horizontot, ami az eredeti Toldi lényege.
Méltatlan ahhoz a tisztelethez és szeretethez, amivel Arany nyúlt a témához.