– az alábbiakban szereplő karakterek nem a fantázia szüleményei, egyezésük élő személyekkel nem a véletlen műve –
Gergő egy nagyon magas, erdélyi srác, halkszavú, konfrontációt messziről kerülő típus. A magas emberek azon csoportjába tartozik, akik titkos álma, hogy alacsonyabbak legyenek, mert nem akarnak feltűnést kelteni. Ezért aztán egy kicsit mindig összehúzzák magukat.
Gergővel nem lehet összeveszni, mert azonnal elbujdokol. A számítógép a mindene, magasan képzett IT szakember.
Amikor együtt dolgoztunk, a legbonyolultabb szoftverproblémát is képes volt megoldani, mégpedig játszi könnyedséggel. Ránézett, peregtek az ujjai a billentyűzeten, de még a mosoly se tűnt el az arcáról, és máris folytatódhatott tovább a beszélgetés. Jókat nevettünk gyengébb-jobb poénjain, a gyengéken azért, mert gyengék…
Aztán kilépett, mert egy netfejlesztő cégnél közel tízszeres fizetés várta.
Közben elvett egy kedves, kellemes, barna lányt, és két gyermekük született. A fejlesztő cég nyugatra küldte, ott még több lett a fizu, és ma már nemcsak a fejlesztést irányítja, de ügyvezetője az európai szinten is az első százba jegyzett cégnek. Továbbra is halkszavú, csendes, és szereti a gyengébb-jobb poénokat is. És még mindig összehúzza magát.
Nettóban több tízmilliós a havi fizetése, de a színvonalas luxuslakás eléréséhez azért még nekik is hitelt kellett felvenniük. Évente háromszor nyaralnak, általában kiemelten drága, egzotikus utazásaik vannak, forró és jéghideg égövekbe egyaránt.
Gergő boldog? A nyaralásokon legfeljebb 4-5 órán át képes őszintén élvezni a kislányai társaságát, aztán már a legnagyobb szeretet mellett is unja a játékaikat. Valamint CEO-ként a szabadsága alatt is van oka a laptopot bújni – utóbb már szinte egész nap. A felesége, a kedves, fiatal lány több, mint tíz év után is nagyon kedves, és kellemes, bár utóbb már irányítóvá vált, és kimondatlanul azt az érzést ültette el a családban, el, egészen az erdélyi rokonságig, hogy Gergő sikeressége valójában neki, a férjét okosan irányító asszonykának köszönhető. Gergő ezen is csak mosolyog, esetleg egy kissé még jobban összehúzza magát…
Emellett az asszonyka kicsit unalmas is. Így aztán nyaraláskor a munka és a laptop nélkül Gergő számára komoly problémát jelentene a nap 24 óráját csak ővele, meg a kicsikkel eltölteni.
Gergő mikor boldog?
Ő nem gondolkozik ilyeneken, de mi tudjuk, hogy a felszabadult boldogság kétévente érkezik meg hozzá. A legújabb céges autó formájában. A prémium, utóbb már elektromos-hibrid jármű rendszereinek kiismerése hetekig leköti Gergő figyelmét, és ilyen időszakaiban – amikor vagy az autóban ül, vagy oda készül -, felhőtlenül boldog. Aztán megismer mindent a kocsiban, és ismét marad a laptop.
És enni is szeret.
És a túlságosan csinos asszisztens jelenléte szorongással tölti el. … de nem annyira, hogy lecseréltesse.
És a legdrágább kocsmákban sem érzi igazán felszabadultnak magát a haverokkal…, pedig jókat nevetnek és már mindenki felnéz rá…, ő a sztár! Lehet, hogy néhányan csak a sikerei miatt jönnek vele sörözni? Vagy azért, mert zömmel az ő kártyájáról fizetnek? Vagy csak azért, mert jó érzés nekik egy 60 milliós autó mellett beszélgetni vele?
… és hol van ő, ebben az egészben?
Tamás gépkezelő egy gyárban. Gergő fizetésének századrészét keresi. De nagyon boldog, amikor a kamasz fiával el tud menni a csúti tóra horgászni. Már napokkal azelőtt boldog, hogy beülnének a kopott Opelbe, mert a pecázást gondosan előkészítik. Az új szerelék, egy márkásabb orsó, mind lázba hozza őket. Fel kell szerelni, ki kell próbálni – előbb szárazon. Sőt! Már koratavasszal ott az öröm, amikor valós, élő szükségszerűség okán kell kutakodniuk a neten, egy jobb és olcsóbb megoldás után. … és a horgászengedélyt is meg kell újítani! Már a felkészülés folyamata is boldogsággal tölti el őket, hiszen a jövőbeli boldogság előtti várakozás is az…
Aztán van, hogy a nyári gyárleállás idején szinte minden nap a tavon vannak. Karácsonykor, amit régen annyira vártak, végül mindig lett valami veszekedés. De a pecázás a fiúval más. Élvezik a jó időt, és a sok-sok ügyeskedést a tóparton. Emellett egy kis sör, és a legfinomabb falatok… Ha már egyszer annyit dolgozik, legyen egy kis luxus… Igen, Tamás boldog.
A felesége 5 éve halt meg, rákban. Borzasztó volt, nagyon megviselte őket. Tamás azóta nem tud tömegközlekedési eszközön utazni. Sok ember között súlyosan szorong. Hasmenése lesz, még akkor is, ha előtte két nappal csak pirított kenyeret evett magában. Kipróbálta. Marad a saját autó, és a bicikli. A gyárban a nagy gépek miatt kicsi a népsűrűség, ezért tudta megtartani az állását. Nagyon szerette a feleségét…
De a pecázás, a fiával töltött idő: a szeretet, amit ad és amit kap, igazán boldoggá tudja tenni. Halat is fognak, igen, de valahogy nem ez a lényeg. A lényeg a boldogság, akkor is, amikor hideg téli estéken, a délutános műszakban hajtja a marógépet (és tudja, hogy csak hat óra múlva állíthatja le), de közben ő azértis a nyári pecázás valamelyik előmunkálatán gondolkodik.
Ünneprontóan kellemetlen a kérdés: Gergő, vagy Tamás a boldogabb? A pontosan százszoros fizetés, a szép család, a legmagasabb életszínvonal -, vagy az árva család, az alacsony fizetés, valamint egy szorongó apa és egy fiú szegényes szórakozása…
Koncepciózus a kérdés? Könnyen lehet, mert én már magamban válaszoltam is rá. A történetnek itt akár vége is lehetne – de nincs, mert nem beszéltünk még Ramshi-ról.
Ramshi Indiában él, és azon szélsőséges ágához tartozik a buddhista szerezetesek közösségének, amelyiknek tagjai nem hajlandóak semmit sem birtokolni. Így Ramshinak nincsen pénze, nincs háza, nincs semmilyen megtakarítása, és bizony nincsen ruhája sem. Sok szerzetestársának van egy kis tálkája, amibe az élelemadományt gyűjti. Ramshinak tálkája sincs.
Egy vidéki városka szélén alszik, egy fa alatt, és ha napokon keresztül nem hoznak neki ennivalót, akkor besétál a városba. Meztelenül, mert ágyékkötője sincs. Az emberek nem botránkoznak meg rajta, mert nem csupán ismerik őt, de valamiféle szentként tisztelik, így megjelenésekor az áldását szokták kérni, jeles alkalmakkor pedig meghívják és a fő helyre ültetik.
Ramshi séta közben mindig a földet nézi. Ennek egy másik fogadalom az oka, ugyanis véletlenül sem akar elpusztítani egyetlen állatot sem, még rovart, de egy hangyát sem. Vannak szerzetestársai, akik előtt ugyanezen okból egy tanítvány söpri az utat, de Ramshi nem szeretne segédet tartani, ilyen szintű birtoklást sem akar felhasználni. Természetesen csak növényi eredetű táplálékot fogad el, és már az is komoly gondot okoz neki, hogy a rizsszemek elfogyasztása előtt a növényt szárastul levágják, tehát elpusztítják. Erre a problémára nincsen megoldása, mert valamit muszáj ennie az életbenmaradás magasabb szintű követelménye miatt.
Ettől eltekintve Ramshi – saját bevallása szerint – boldog. Ha estefelé egy fa alatt a lenyugvó napot is láthatja, az örök körforgásra gondol, és ujjongó boldogság járja át a lelkét…