Amikor volt szerencsém élőben hallani a Bécsi Filharmonikusokat, azt mondtam magamban, hogy annyira megdöbbentően tiszta és jó arányú a hangzás, hogy tőlük bármi, még a „boci boci tarka” című zenei textúra is élményszámba menne. Charlotte Bronte-ről hasonlóképpen gondolkozom. Mindegy, hogy miről ír, hogy mit választ témának ez a csöppnyi angol leányka, csak az számít, hogy … Bővebben: Charlotte Bronte: Jane Eyre