A korszak angol (brit) kultúrkör-termésének csúcspontja. Maugham – akit gúnyoltak rossz angol kiejtése miatt, ráadásul sok időt töltött Angliától távol – mindent, azaz mindent tud arról, ami egy angolt angollá tesz. Rendkívüli érzékenységével mindent felszippantott az „angolok világáról” és ennek a kiváló írónak a mélyreható ismeretek átadása sem okozott gondot. Komoly, részletező, figyelmes elme és közben nagyvonalúan illemtudó. Mivel nincs csillogó értelem cizellált humorérzék nélkül, így persze rendkívül szellemes is. Lényegre tapintó, és nemcsak jól átgondolt, előkelően takarékos leírásaiban (szinte minden szereplőjét gondosan jellemzi – a külső alapján is aprólékosan), de gondolatai közlésében, véleményalkotásában is. Dadogott, szorongott és valószínűleg a saját nemét kedvelte – mindezek az „adottságok” (vagy minek is nevezzük) az ő esetében feltehetőleg jelentős szerepet játszottak a környezet apró, finom jeleinek intenzíven felerősített – de mindig helyesen értelmezett – felfogásában.
A novella, mint műfaj kissé kínálja a szövegeken való könnyedebb átrohanás olvasási módját. Ne engedjünk a csábításnak – valóban érdemes mélységeiben átgondolni minden mondatot, amit ez a rendkívül éles elméjű, „igazi angol kultúrember” írt!