A testünkre a leghelyesebb úgy tekinteni, mint egy rajtunk kívül álló, de szeretettel nekünk juttatott ajándékra.
A test biztosítja az öntudatunkat, a gondolkodás képességét. Ezek az általunk ismert világ legmagasabb szintű működései, tehát hálával kell gondolnunk az ezen működést eredményező és fenntartó rendszerre, a testünkre. A testünket ennek megfelelően kell gondozni, ápolni, jól tartani, és semmiképpen sem primitív örömforrásként kizsákmányolni. Kicsit úgy érdemes rá gondolni, mint egy kedves jószágra, aki nekünk a legjobbat akarja, és akit mi tarthatunk jól és rosszul is.
„A test a lélek temploma”, tartja a mondás, nagyon helyesen és képletesen. Nem hasadásos állapot a testre a tudattól elkülönítve tekinteni, a testet a tudat fenntartásában elengedhetetlen eszközként jól tartani. Ha a testre „kedves jószágként” gondolunk, akkor nem fogjuk túletetni, nem fogjuk alváshiánnyal szenvedtetni, nem fogjuk dohányfüsttel fuldokoltatni, nem fogjuk vegyszerekkel (pl. alkohollal) mérgezni, és figyelünk a mozgatására, kilazítására, erősítésére.
Tiszteljük, becsüljük a tudatos létezésünknek lehetőséget adó szerveződési formát, és legyünk tudatában az anyagrendszerben a valószínűség elképzelhetetlenül alacsony fokán valósággá formálódott, kivételes helyzetünknek!